xiāngxíng

A főnix dan congok (fènghuáng dāncōng, 鳳凰單叢) a Guangdong tartománybeli Fenghuang-hegyről származó oolong teák, melyeket nem levélforma vagy manufaktúra, hanem elsősorban aromájuk alapján különböztetnek meg. A kialakult aromatípus-rendszer (xiāngxíng, 香型) a legfőbb navigációs kulcs a több száz történelmi teacserje és a több tucat piaci elnevezés, mint a 通天香, 夜來香 és 八仙 között.

Miért van szükségük a dan congoknak külön aromatérképre

A legtöbb teakategóriában a fajtát a kultivár és a termőterület határozza meg. A főnix dan congok esetében történelmileg más elv működik: az egyes idős fákat (innen a 單叢 — „magányos cserje”) a mesterek a kész tea karaktere alapján válogatták ki, és évtizedek alatt felhalmozódott a nevesített teacserjék korpusza. Ennek a korpusznak a rendszerezésére 1996-ban, Dai Suxian (Dél-kínai Agrártudományi Egyetem) vezetésével egy forrásfelmérést végeztek, amely rögzítette a tíz nagy aromatípusra (十大香型) való felosztást. Ez a rács képezi az akadémiai atlaszok és a kereskedelmi katalógusok alapját is.

Fontos rögtön tisztázni a dan congokra jellemző 同名異物 / 異物同名 jelenséget — „egy név különböző cserjékre” és „különböző nevek egy cserjére”. Ezért a 香型 nem merev botanikai osztályozás, hanem a domináns aroma szerinti leíró térkép; egy törzs több típusban is előfordulhat hasonló nevek alatt.

A tíz kanonikus típus

Az 1996-os felmérés által rögzített tíz nagy típus virágos, gyümölcsös és fűszeres etalonokra épül:

• 黃栀香 (huángzhīxiāng) — gardénia;
• 芝蘭香 (zhīlánxiāng) — orchidea;
• 蜜蘭香 (mìlánxiāng) — méz-orchidea;
• 桂花香 (guìhuāxiāng) — osmanthus;
• 玉蘭香 (yùlánxiāng) — magnólia;
• 薑花香 (jiānghuāxiāng) — gyömbérvirág;
• 夜來香 (yèláixiāng) — tubarózsa;
• 茉莉香 (mòlìxiāng) — jázmin;
• 杏仁香 (xìngrénxiāng) — mandula;
• 肉桂香 (ròuguìxiāng) — fahéj.

Emellett létezik egy réteg másodlagos típus is: 柚花香 (pomelo virág), 橙花香 (narancsvirág), 楊梅香 (viaszbogyó), 附子香, 黃茶香, valamint a 苦種 („keserű fajta”) és egyebek. Ezek a kategóriák azért szükségesek, hogy befogadják azokat a cserjéket, amelyek profilja nem illeszthető be a tíz etalonba.

A térkép számokban: hogyan épül fel a nyilvántartás

A rendszer méretaránya jól látható a referenciakorpuszok szerkezetéből. Chen Shaoping (《中國鳳凰單叢茶圖譜》) atlaszában a 3.1–3.17 szakaszok pontosan 214 „legreprezentatívabb dan congot” sorolnak fel, a 3.18 szakasz (增录) pedig további 11-et — összesen 225 bejegyzést. Az 《凤凰单丛》 (2020) monográfia „名丛图文” fejezetének illusztrált útlevelei ugyanazt a 225 cserjét 18 szekcióba osztják el a következőképpen:

• 黄栀香 — 71 cserje;
• 芝兰香 — 38;
• 其他清香 („egyéb könnyű aromák”) — 47;
• 桂花香 — 9; 杏仁香 — 6; 蜜兰香 — 5; 姜花香 — 5;
• 玉兰香 — 4; 肉桂香 — 4; 夜来香 — 4; 柚花香 — 4; 附子香 — 4; 黄茶香 — 4; 苦种茶 — 4;
• 杨梅香 — 2; 茉莉花香 — 2; 橙花香 — 1;
• 增录 — 11.

Ebből a bontásból látszik a lényeg: a 黃栀香 (gardénia) és a 芝蘭香 (orchidea) típusok számbelileg dominálnak, míg például a 橙花香 kategóriát egyetlen cserje képviseli. Azaz a „tíz típus” mennyiségileg nem egyenértékű, és a terjedelmes 其他清香 kategória nyíltan elismeri, hogy a történelmi cserjék egy része nem illeszkedik az etalon tízbe.

Minden cserje-útlevél egységes mezőkészlet alapján kerül leírásra: 香型 (típus) / 单丛名·别名 (név és szinonimák) / 株系 (törzs) / 树龄 (életkor) / 海拔 (tengerszint feletti magasság) / 产地村·管理人 (falu és gondnok) / 特征特性 (jellemzők), 树高·树幅 (fa magassága és koronájának átmérője), 成叶·叶色 (kifejlett levél és színe), 春茶采期 (tavaszi szüret ideje), 单株春产干茶 (száraz tea hozama egy fáról), 品质特点 (minőségi jellemzők). 32 kiemelt 名丛 esetében kémiai összetételt is közölnek: 茶多酚 (polifenolok), 咖啡碱 (koffein), 氨基酸 (aminosavak), 水浸出物 (extrakttartalom).

Jelentős nevek a térképen

A 夜來香 (yèláixiāng, tubarózsa) nem egyetlen cserje, hanem egy teljes értékű aromatípus, a nyilvántartásban 4 útlevél tartozik hozzá. Az irányadó jelleg a tubarózsa éjszakai, édes-virágos illata; a név az „aroma szerinti” elnevezések csoportjába tartozik.

A 八仙 (bāxiān, „nyolc halhatatlan”) egy ismert piaci név, amely egy taoista kulturális motívumra utal; az elnevezési elvek szerint ez a kulturális utalás példája. A 香型 térképen az ilyen nevek domináns aromájuk szerint helyezkednek el, nem a legenda alapján.

A 通天香 (tōngtiānxiāng) egy másik hangzatos kereskedelmi név az „aroma szerinti” elnevezések sorából (szó szerint: „az egekig ható aroma”), amely rendszeresen előfordul a piacon.

A 鸭屎香 (yāshǐxiāng) a változékony nevezéktan jellegzetes esete: a monográfiában a cserje 鸭屎香 néven szerepel, míg a szkennelt illusztrált útlevélben 鸭屎单丛 néven, a 杏仁香 (mandula típus, 3.5.4 pozíció) szekcióban. Ez szemléletes példája annak, hogyan jegyeznek be ugyanazt a fát különböző neveken a különböző kiadványok.

A két korpusz egyeztetésekor 225 névből 217 egyezett; az eltérések egy része tisztán írásképi (黄栀香 szemben a 黄枝香-szal ugyanarra a típusra), vagy leíró szinonimákhoz kapcsolódik (pl. 宋种黄枝香 ↔ 乌岽宋茶 / 东方红).

A nevek logikája

Az elnevezési elvek megértése segít a térkép olvasásában. A cserjéket nevezik el: aroma alapján (夜來香, 通天香), a főzet íze alapján, levélforma alapján, a cserje formája és koronája alapján, a kész tea kinézete alapján, termőhely alapján, korszak vagy esemény alapján, kulturális utalások alapján (八仙), az állatok és tárgyak világából vett kölcsönzésekkel, valamint összetett nevekkel (复式命名). Ugyanaz a törzs ezért több néven is felbukkanhat a katalógusban.

Íz és főzés

A 香型 térképen belül az összes dan congra jellemző alapot az oolong feldolgozás adja — a részleges fermentáció a 做青 (rázás és fonnyasztás) révén, majd az ezt követő pörkölés (焙火). Erre az alapra építve a típus rögzíti a felismerhető aromatikus dominánst: a 黃栀香 — koncentráltan gardéniás, a 芝蘭香 — magasan orchideás, a 夜來香 — éjszakai, édes-virágos, az 杏仁香 — mandulás, csonthéjas. A dan congokra jellemző az idős ültetvények úgynevezett hegyi jegy (山韵) jegye és a hosszú utóíz (回甘).

A gyakorlatban a dan congok tömör adagolással és rövid áztatásokkal, kis edényben, forró vízzel bontakoznak ki: így egymás után tárulnak fel az aroma rétegei, a pörkölés foka és a cserje kora pedig a testességben és a kitartásban mutatkozik meg.

Hogyan különböztessük meg őket a gyakorlatban

• Először a 香型-t nézze, ne a hangzatos nevet: a típus kijelöli az aromatikus irányt, míg az olyan nevek, mint a 八仙 vagy a 通天香, különböző cserjékre utalhatnak.
• Tartsa észben a 同名異物 jelenségét: a név egyezése nem garantálja az alapanyag egyezését; pontosítsa a törzset (株系), a származási falut és a szüreti időszakot.
• Az akadémiai megbízhatóság érdekében támaszkodjon az alapvető forrásokra — Chen Shaoping 《中國鳳凰單叢茶圖譜》, 《潮州鳳凰茶樹資源志》 és az 《凤凰单丛》 monográfia; fórumokat és eladói kirakatokat csak ellenőrzési megjegyzéssel használjon.
• Vegye figyelembe az írásképi változatokat (栀/枝) és a leíró szinonimákat — ez a kiadványok normális sajátossága, nem különböző teák.

Összegzés

A 香型 térkép egy történelmileg kialakult, 1996-ban rendszerezett nyelv, amelyen a Fenghuang-hegy leírja a teáit. A tíz nagy típus jelöli ki az iránypontokat, a másodlagos kategóriák és a 其他清香 szekció minden mást befogad, az olyan hangzatos nevek pedig, mint a 夜來香, 通天香, 八仙, 鸭屎香, csak akkor nyernek értelmet, ha tudjuk, milyen aromához és melyik konkrét cserjéhez tartoznak.